Küzdünk városunk értékeiért, értékrendjéért!

Kedves Péceliek!

Az elmúlt pár hónap sem telt tétlenül.

A tény, hogy április végén bezárták a Ráday-kastélyt, igencsak felkavarta a közvéleményt. Sok találgatásnak adott okot a hír, és úgy tűnhetett, az önkormányzat nem foglalkozik az üggyel. Ez nem így van, minden tőlünk telhető lépést megtettünk a minden péceli számára oly kedves épület „megmentéséért”.

Rendkívül fontos számunkra, hogy Pécel egyik legjelentősebb történelmi kincse továbbra is tárt kapukkal fogadhassa a látogatóit, ezért a Péceli Parnasszus Alapítvány és a Péceli Települési Értéktár Bizottság vezetőivel felkerestük dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselőt. Ezután a NÖF gazdasági vezetőjével tárgyaltam, akitől kaptunk egy részletes kimutatást arról, hogy kastélyunk működése érdekében milyen beruházásokra, felújításokra lenne szükség, és mekkorára rúgnának a működési költségek. Tájékoztatásuk szerint csupán az üzemeltetési költségek a 2022-es évben elérték a 33 millió forintot. A bérköltségek a tavalyi év vonatkozásában a létesítményben dolgozó 12 főre vetítve több mint 59 millió forintot tettek ki. Az azonnali beavatkozást igénylő állagvédelmi feladatok, amelyek elengedhetetlenek a további, biztonságos és költséghatékony működéshez nagyjából 50 millió forintra rúgnának. Sajnos ezt a költséget városunk jelenleg nem tudja átvállalni, de azért továbbra sem engedjük el szeretett kastélyunkat. A fent felsorolt finanszírozási okok miatt nem üzemelteti tovább a NÖF a Ráday-kastélyt. Ha talál rá vevőt, értékesíti, vagy átkerül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fennhatósága alá. Ezt követően lehet városunknak jogköre tárgyalni az esetleges használatbavétel lehetőségeiről és a normatív támogatás feltételeiről.

Dr. Szűcs Lajos és én is figyelemmel fogjuk kísérni a kastély jövőjét, de kiemelten fontos, hogy mielőtt bármilyen kötelezettséget vállalnánk a kastéllyal kapcsolatban, muszáj megismernünk a valós műszaki állapotát, és tudatos tervek alapján ki kell dolgoznunk egy reális üzemeltetési költségeken alapuló működtetési programot.

Nagyon fontosak az érzelmek, de a döntéseket nem szabad csak arra alapozni. Erről nekem a hajdani Járó-féle India vendéglő esete jut eszembe. Az Erzsébet sétányon található épület régen Pécel büszkesége volt, ma pedig egyik szégyenfoltja. Az ingatlan tulajdonosa a Péceli Nagycsaládosok Madárfióka Egyesülete, akik közösségi ház létrehozására kapták meg a tulajdonjogot a magyar államtól, azzal a feltétellel, hogy minimum 15 évig megtartják ezt a funkciót. A grandiózus tervek anyagi fedezet nélkül csupán idealista elképzelésnek bizonyultak. Mint tudjuk, ez az épület egy percig sem működött közösségi házként. Éppen ezért lett volna lehetőség tenni ez ellen, még a 15 év lejárta előtt. Az egyesület hanyagsága mellett a négy választási ciklus három polgármesterének tehetetlensége is közrejátszott a jelenlegi állapot kialakulásához. Aki arra jár, láthatja az eredményt.

A másik, sokakat érintő és látványos változás volt a városközpontban található kínai üzlet megszűnése. Fontos leszögezni, hogy az üzemeltető csupán bérelte az üzlethelyiséget a tulajdonos Mecsek Füszérttől. Az üzemeltető bejelentett felénk egy a vállalkozását érintő változást, amelynek következtében be kellett kérnünk tőlük a szükséges dokumentumokat. Ezek alapján vizsgáltuk a jelenleg hatályos országos településrendezési és építési követelményeknek való megfeleléseket is. Ebben az esetben is a városszerte oly sok üzletet érintő parkolási problémákba ütköztünk. Nem direkt keressük ezeket, városunk továbbra is vállalkozóbarát, de, mint ahogy nekünk is szükséges betartanunk, úgy kötelességünk betartatni is a magasabb rendű jogszabályokban meghatározott követelményeket. Pontos meghatározás vonatkozik a négyzetméterenkénti parkolószámra. Ez nem helyi rendelet, de helyi szinten kell betartatnunk, hogy a városunkban elinduljon – csúnya kifejezéssel élve – a „rendrakás” azért, hogy élhetőbb legyen Pécel. A központi üzlethelyiség tulajdonosa évente több tíz milliós tiszta haszonnal adta bérbe a helyiséget. Ebből kis ráfordítással létesíthetett volna parkolóhelyeket, hiszen mi számos megoldási lehetőséget, kompromisszumot kínáltunk. Mindezek ellenére az üzemeltető és a tulajdonos is a bezárás mellett döntött. Nem példát akartunk vele statuálni, de ha ezt a céget nem kötelezzük a szabályok betartására, azzal sértjük a helyi kisvállalkozások érdekeit, akik viszont kötelességtudóan betartják a vonatkozó jogszabályokat.

A korábbi vezetések „parkolópályára” tették a parkolással kapcsolatos, városszerte általánosnak mondható problémákat. Erre a vállalkozásoktól beszedhető iparűzési adóból származó bevétel volt az indokuk. Talán ezekre a bevételekre most nagyobb szükségünk lenne, mint valaha, de ennek érdekében sem tanúsíthat a városvezetés jogszerűtlen magatartást. Nem bíráljuk felül a korábban kiadott üzemeltetési engedélyeket, nem célunk, hogy ellehetetlenítsük a vállalkozókat, de új engedélyeket már csak a hatályos jogszabályok betartása mellett adunk ki, és e tekintetben mindenki megértését kérem. Úgy gondolom, hogy a pozitív változások érdekében legalapvetőbb, hogy a városvezetés és az önkormányzat dolgozói jogkövető magatartást tanúsítsanak, hogy hosszú távon megszűnjenek a korábbi esetleges hibákból, engedékenységekből származó, olykor kaotikus helyzeteket generáló problémák.

Végezetül néhány örömteli információt szeretnék megosztani önökkel a várva várt bevásárlóközponttal kapcsolatban. Befejeződött a felüljáró és a Damjanich utca közötti terület belterületbe vonása, így elkezdődhet az épület tervezése, engedélyeztetése. Ezek után reményeim szerint 2024 elején elkezdődhet az építkezés. A telkek felvásárlásával, a tanulmánytervekkel, valamint a városfejlesztési hozzájárulásokkal együtt a befektetők eddig körülbelül 500 millió forintot költöttek a projektre. Azt gondolom, a megvalósulás biztosnak mondható.

Továbbra is küzdök városunk értékeiért és értékrendjéért! Hálával tartozom mindenkinek, aki támogat ezen az úton!

Köszönettel, Horváth Tibor polgármester