A sport legyen a szenvedélyed

Óvodában balettozott, majd 2 évig táncolt az E-dance csapatában, ezt követően 2015-ben a latin versenytáncokra váltott a DuDance, későbbi Oktogon Tánccentrum egyesületében. Gyors tanulás és fejlődés után versenyzett formációban, szólóban és párosban is. Sok szép teljesítmény, eredmény és siker után 2019 februárban mégis elkezdett vívni…

– Milyen út vezetett a tánctól a vívásig?

– 2015-ben kezdtem el a latin táncokat, először formációban, majd szólóban, később párosban is. Számos szép eredményt értem el hazai és nemzetközi versenyeken. Egy nyári táborban kipróbáltam a vívást, majd láttam, hogy az akkori iskolámban is van vívásoktatás. Szerettem volna komolyabban is foglalkozni vele, mert a nyári táborban megtetszett és jól is ment, illetve több osztálytársam vívott már az iskolában. Nehezen, de sikerült bejutnom év közben a csapatba, majd 2 hét múlva edzés után az edző szólt, hogy járjak inkább Gödöllőre a GEAC (Gödöllói Egyetemi Atlétikai Club) vívótermébe.

Jelenleg már heti 4-5 vívó edzésem van, de a táncot, a formációt továbbra is csinálom, ahogy az időm engedi. A csapat és az edzőnk, Ipacs Katalin miatt is szeretnék még sokáig a tagja lenni.

A versenytánc fő vonala a páros tánc, rendkívüli varázsereje van, de ugyanilyen embert próbáló, fizikailag és emberileg is. Ma már jóval kevesebb fiú táncol, így a lányok töredékének jut csak pár. Ez sajátos viszonyokat eredményez, ami emberileg mindenkit más-más kihívás elé állít – tette hozzá Dóri Apukája. 1,5 év páros versenyzés után úgy alakult, hogy szétmennek a párjával. Az előbb említett okok, és a párkeresés kiszolgáltatottsága és viszontagságai miatt teljes mértékben támogattuk a döntését, hogy egy teljesen más sportágat próbáljon meg. Különösen motiváló számunkra még az is, hogy egy olimpiai sportágat kezdett el, ami ráadásul tradicionális és sikeres magyar szempontból, még ha a kardvívás elég kemény is lányok számára.

– Milyen célokat tűztél ki magad elé a Kard Magyar Bajnokságon?

– A célom az volt, hogy versenyezhessek minél előbb. A táncban is szerettem a versenyeket, a vívás igazi versenysport, így a legtöbbet a megmérettetéseken lehet tanulni, fejlődni, és az jelenti a kihívást is. Kb. 1-2 év lemaradásban voltam a korosztályomhoz képest is, ezért is volt fontos, és nagy dolog számomra, hogy ilyen rövid idő után elindulhattam az egy évvel idősebbek Magyar Bajnokságán.

Édesanyám mondott egy idézetet Benedek Tibortól, ami talán úgy szólt, hogy nem én voltam a legjobb, de én akartam a legjobban. Ezt igaznak tartom magamra is. Éreztem a versenyen is, és tudom, hogy az eredményeimen is fog ez látszódni.

Bár az eredmény mellékes, de Dóri 2008-as születésű, és a 2007-esek júniusról elhalasztott országos versenyén indult, akik 3-4 éve vívnak, és legalább 1 éve versenyeznek. Az edzők által támasztott cél az volt, hogy minél több találatot adjon, meccset nehéz lesz nyerni. Kettőt is sikerült, így felkerült a főtáblára, ahol aztán reális esélye is lett volna továbbjutni, de a rutin hiánya miatt most még kiesett. Ha a vírushelyzet engedi, a 2008-as korosztálynak ősszel indul a gyermek versenysorozat, amiben már folyamatosan szeretne versenyezni. – egészítette ki Dóri Apukája.

– Ez a sport sok lemondással jár, hogyan éled ezt meg? Nem megy a tanulás rovására a sok edzés?

– Kitűnő bizonyítványom volt, és idén nyertem felvételt a 6 osztályos gimnáziumba, a Gödöllői Református Líceumba. Ez azért is volt fontos, mert vívni is Gödöllőre járok, így iskola után tudok is menni a vívóterembe, ami lassan a második otthonom. Néha van, hogy edzések után este, és későig tanulok, de nekem ennyi áldozatot megér. Az edzések mellett a közösség is nagyon jó a vívóteremben.

– Azt mondják, hogy minden vívó bizonyítani szeretne, te mit gondolsz erről?

– Ez igaz, mert én is próbálok minden edzésen jobbnál jobban teljesíteni. A vívás olyan sport, hogy vagy nyersz vagy veszítesz, nincs alternatíva. Régen ennek komolyabb következményei voltak, ma már csak sport, szerencsére. Nagyon nagy hálával tartozom Bodoky Ákos mesteredzőnek, – aki egyébként Pécelen lakik –, hogy bízott bennem, lehetőséget adott és elindított, illetve edzőmnek, Károlyi Krisztiánnak a folyamatos támogatást, fejlődést és felkészítést!

– Mivel töltöd a szabadidődet?

– Nem sok van, de azt igyekszem kihasználni teljes mértékben. A pihenés mellett a családommal, barátokkal szeretek élményeket adó programokat csinálni. Most az új osztálytársaimmal is szívesen töltöm az időt, iskola után kimegyünk az iskola melletti játszótérhez, és ott beszélgetünk, sokszor tanulunk is együtt.

CS.K.