„A hagyományőrzés területén szeretnénk még aktívabbak lenni”
Orosz Zsófi kisgyerek volt, amikor lovagolni kezdett az utcájuk végében működő lovardában. Ma az egyik legforgalmasabb lovardát üzemeltetik férjével Pécelen, de lovasaik rendszeresen jelennek meg korhű kosztümökben lovasfelvonulásokon is. Zsófival a lovasoktatás nehézségeiről, a péceli lovas életről beszélgettünk.
– Hogy kezdődött lovaskarriered?
– Kisgyermekként kezdtem lovagolni. Németh Magdihoz és Kiss Gabihoz jártam, akiknek nagyon sokat köszönhetek, sokat tanultam tőlük. Az első lovamat szülői segítséggel tudtam megvásárolni, amiért rendkívül hálás vagyok, hiszen ez már akkor is jelentős anyagi áldozatot követelt. Idővel lovasedzői képesítést szereztem, majd a Testnevelési Egyetemen testnevelő tanárként és edzőként is végeztem. Legutóbb a lovaskultúra-oktató másoddiplomás képzést fejeztem be, ahol rengeteg inspiráló szakemberrel ismerkedhettem meg. A szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogyan lehet a lovasoktatás segítségével a gyerekek figyelmét javítani. Volt idő, amikor versenyekre is jártam, de jobban érdekel az oktatás.
– Hogyan született meg a Tulipános Udvar ötlete?
– 2013-ban ismerkedtem meg a férjemmel, és együtt kezdtük felépíteni a Tulipános Udvart. Az indulás időszaka nehéz volt, egyszerre építkeztünk és indítottuk be a lovardát. Férjem nemcsak, hogy vállalta ezt az életformát, de sok mindenhez ért és dolgozik a lovardáért. Kisebb léptékben gondolkodtunk, számunkra mindig a minőség volt a fontosabb.
A hagyományőrzés is fontos szerepet játszik az életünkben – szeretnénk továbbvinni a 2000-es évek elején Pécelen működő Magyar Nemzeti Lovas Bandérium szellemiségét. Rendszeresen részt veszünk hagyományőrző programokon: legutóbb például Pécelen a március 15-i rendezvényen léptünk fel, de ott vagyunk szüreti bálokon és a tavaszi hadjárat eseményein is.
– Gondolom, főleg gyerekek járnak hozzátok lovagolni.
– Igen, de azért vannak felnőttek is. Hozzá kell tenni, hogy a tinédzserek motiválása nem egyszerű: gyakran fontosabb, hogy valaki jól mutasson egy fotón. Persze így is sikerül elérnünk, hogy az egyéb munkákba is bekapcsolódjanak a gyerekek és ezt lelkesedéssel csinálják. A lovaglás ugyanis nemcsak sport, hanem önállóságra, felelősségre és alkalmazkodásra is tanít. Mindezek mellett nagyon jó csapat alakult ki a lovarda körül gyerekekkel és szülőkkel. Szemünk előtt nőnek fel a tanítványaink, részesei lehetünk az életüknek, ami nagyon jó dolog.
– Milyen kihívásokkal jár ma egy lovarda működtetése?
– Az utóbbi időben jelentősen megemelkedtek a költségek. Az igényszint megnőtt, a tartási költségek is emelkedtek. Ma már például alapvető, hogy a lovakat masszőr kezeli, ami korábban nem volt jellemző. Jó lóállományt sem könnyű találni – sokszor egyszerűbb saját nevelésből dolgozni. A lovarda mindezek mellett állandó jelenlétet igényel: nem tehetem meg, hogy nyaralás alatt kikapcsolom a telefonomat, hiszen bármikor történhet valami, amit azonnal meg kell oldani.
– Milyen a lovas élet Pécelen? Korábban voltak elképzelések a péceli lovas turizmus felélesztéséről. Van ennek alapja?
– Pécelen körülbelül négy-öt olyan lovarda van, ahol lovasoktatást is végeznek, és további öt-hat, ahol bértartás van. A péceli lovardák nem kiugróan jobbak vagy rosszabbak a környékbeli lovardáknál, de azért nehéz azt az egyediséget megtalálni, amire települési szinten ilyen koncepciót lehetne építeni. A túralovaglás lehetőségeit mi is mindig újra és újra mérlegeljük. Az biztosan jó lenne, ha a péceli lovasok szorosabban együttműködnének. Bár mostanában már szervezünk közösen házi versenyeket, nehéz nagyobb közös eseményeket összehozni.
– Egyre többen járnak ki a Pécel környéki erdőkbe. Vannak konfliktusok esetleg ebből kifolyólag túralovaglás alkalmával?
– A motorosokkal meglepően jó tapasztalataink vannak, a kutyásokkal és autósokkal már gyakrabban akadnak nézeteltérések. Mi igyekszünk mindenben odafigyelni a környezetünkre lovaglás közben. Sajnos sokszor látunk szemetet is az erdőben, de pozitív példa is van: például Sülysápon mostanában drónokkal is ellenőrzik a területet, ott meg is tisztult az erdő.
– Mik a terveitek a jövőre nézve?
– A minőség megtartása a legfontosabb számunkra, területileg nem tervezünk bővülni. Ami viszont biztos: a hagyományőrzés területén szeretnénk még aktívabbak lenni és még magasabb színvonalon űzni azt.
ESz