Régi-új vezető Pécel Város Óvodáinak élén
Pécel Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2020. június 25-én tartott ülésén Hőgerlné Bozsik Juliannát bízta meg a Pécel Város Óvodáinak vezetésével. Interjúnkban az elkövetkezendő öt év terveire is kitértünk.
– Bizonyára sokan ismerik, azért egy pár szóban bemutatkozna az olvasóknak?
– Valójában pesti lány vagyok. A 15. kerületben, Rákospalotán nőttem fel. A Bem József Óvónői Szakközépiskolában érettségiztem, már akkor óvónőnek készültem. Miután leérettségiztem, az akkori Budapesti Tanítóképző Főiskola Óvodapedagógusi szakára jelentkeztem, ez idő alatt folyamatosan óvodapedagógusként dolgoztam Rákospalotán. Abban az időben vezették be a vegyescsoportokat az óvodákban, aminek a bevezetése nagy kihívás volt akkoriban. Pécelen három gyermekemmel és a férjemmel több mint 15 éve élünk.
– Mi motiválta abban, hogy az óvodapedagógusi pályát válassza?
– Mindig közösségi kislány voltam, és nagyon szerettem szervezkedni. A kisebbekkel foglalkozni, terelgetni őket, ez a mai napig így van.
Ebből kifolyólag, mikor a pályaválasztásra került a sor, arra ösztönöztek, ezt a pályát válasszam. Nagyon szerettem az iskolát, nagyon jó tanáraim voltak. Mikor leérettségiztem, megfordult a fejemben, hogy tanár leszek inkább, ezért történelem tömegkommunikáció szakra jelentkeztem elsőnek, de végül a sors keze, hogy a Budapesti Tanítóképző Főiskola Óvodapedagógusi szakára nyertem felvételt.
– Miért Pécel?
– Miután férjhez mentem, elhatároztuk, hogy kiköltözünk a belvárosból, ahol akkor éltünk. Igazából kisvárosi környezetbe vágytunk, ezért döntöttünk Pécel mellett. A Kelőben akkor parcellázták a telkeket, a második ütemű telekértékesítés volt már akkor, itt vásároltunk ingatlant, és 2004-ben elkezdtünk építkezni. A kisvárosi lét, a biztonság, a jó megközelíthetőség nagyon megtetszett nekünk, azóta is szeretünk itt élni.
– Legjobb példa…
– Mikor kiköltöztünk a Kelő lakóparkba, akkor még nem voltak aszfaltos, járható utak. Egy alkalommal megkeresett két lakó teljesen ismeretlenül, hogy szeretnének egy összefogást, ami az útépítésre irányulna, szívesen vesznek minden segítséget, csatlakoztam hozzájuk. Sok szervezéssel alakítottuk meg a Kelőhegyi Víziközmű Társulatot, melynek keretein belül megépítettük három utcában az aszfaltos utat önkormányzati segítséggel. Innen az ismeretség például Sarlós Imre alpolgármester úrral. Ezek a tapasztalatok például, sokat segítenek a mostani munkámban.
– …fontos állomás a Nyitnikék Óvoda?
– Igen, fogalmazhatunk így is. Egy verőfényes nyári napon eljöttem vásárolni az óvodával szemben lévő Coop Abc-be, ahogy leparkoltam, megpillantottam az óvoda épületét, és az jutott eszembe, hogy nagyon szívesen dolgoznék itt. Azzal a lendülettel becsengettem. Ajtót nyitott Vezsenyiné Virág Tünde, aki a mai napig az óvodatitkárunk. Elmondtam, ki vagyok és mit szeretnék, szerencsém volt, hiszen pont kerestek óvónénit az intézménybe. 2011 szeptemberében kezdtem el dolgozni a Katica csoportban. Nagyon szerettem ezt az időszakot.
Három éve dolgoztam itt, mikor az akkori tagintézmény-vezető elment szülni, és ő engem jelölt ki utódjának. Amin nagyon meglepődtem, hiszen a többi kolléga régebb óta dolgozott itt, mint én. 2019 januárjától pedig megbízott intézményvezetőként szavazott bizalmat nekem az akkori képviselő-testület.
– Mit gondol, milyen egy jó vezető?
– Legyen határozott, nyitott, másokra figyelni képes.
Mikor megválasztottak tagintézmény vezetőnek, az első dolgom az volt, hogy a körülöttem lévő embereket minél jobban megismerjem. Itt nem arról van szó, hogy titkokat kell kifürkészni, inkább az emberek lelke érdekel. Fontosnak tartom, hogy ha a valakinek bármi gondja van, jöjjön és mondja el, az ajtó nyitva áll. Legyen szó bármiről, akár öröm vagy bánat.
– Hogyan érinti az intézményt a pedagógushiány?
– Sajnos nagyon érinti. Összesen 9 óvodapedagógus hiányzik jelenleg. A városvezetéssel együttműködve próbálunk kidolgozni egy megoldást, hogy ide vonzzuk, illetve itt tartsuk az óvónéniket. Idéntől például a fizetésük mellé kapnak egy úgynevezett péceli pótlékot, amit a város ad. Továbbá cafetériajuttatást is biztosítunk, fizetjük a továbbképzéseket. Valamint kigondoltam egy ösztöndíj programot, ami még hosszabb egyeztetéseket igényel. A lehetőség az érettségizők körében lenne meghirdetve. Ez azt jelentené, hogy az a péceli lakos, aki érettségi után felvételt nyer valamelyik felsőoktatási intézmény óvodapedagógus szakára, akkor a város ösztöndíjat biztosítana számára a képzés ideje alatt. Ehhez tartozna egy szerződés, amiben az ösztöndíjat elnyerő személy vállalja, hogy ahány évig támogattuk, legalább annyi évig utána az óvodáink valamelyikében dolgozik majd.
– Zárásként tekintsünk előre az időben.
– Rengeteg tervem van. Át kell gondolnunk az integrációs lehetőségeket, hiszen nagyon fontos a korai felismerés, és az, hogy a fejlesztés már az óvodában minél hamarabb elkezdődhessen. Szeretnék egy olyan központot létrehozni, ahol a szakemberek a korai felismerésben segítenek a szülőknek. Ez egy nagyon nagy együttműködést igényel, ahol fontos szerepe van Pécel Önkormányzatának, a pedagógusoknak, a gyermekorvosoknak, a védőnőknek és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnak is. Jelenleg nincsenek fejlesztő szobáink, nincsenek tormatermeink, ahol ezek a foglalkozások nagyrészben megvalósulhatnának. Ha megépül az új 8 csoportos óvodánk, akkor ezekre lesz lehetőség.
A következő lépés az óvodák udvarainak fejlesztése több lépcsőben, ehhez már elkészültek a tervek. Ha ezeket meg tudjuk valósítani, akkor nagyon szép környezetben játszhatnak, mozoghatnak a gyerekek.
Cs.K.