Rendhagyó szalagavató a Rádayban

Már magának a szónak is más csengése van, mint amit eddig megszoktunk. Ebben az évben egyébként is minden más, így más volt a „ szalagavató” is.

Ez az időszak az elengedésről szól, elengedni a megszokottat, nyitni az új felé, bátran előre nézni, merni másba belevágni és meglazítani a bennünk rejlő merev elméleteket. Erre mi is rájöttünk a szervezés alatt, hiszen nemcsak a magánéletre, hanem az iskolai teendőkre is hatással van ez az új élethelyzet. Ebben a szemléletben, hatalmas lendülettel és nem utolsó sorban szeretettel készültünk erre a csodás, napsütéses november hatodikai napra.

A két osztály szíve-lelke, tökéletes szervezőképessége, rugalmassága és pozitív hozzáállása érezhető volt mindvégig a felkészülésben és az ünnepség során. Célunk az volt, hogy a 11. évfolyamos diákok öntevékenyen csináljanak szinte mindent és rájöjjjenek, hogy ajándékot nem csak egy  kényelmes  „kattintással” lehet adni, de megtanulják értékelni a munkát, a saját munkájukat, és átéljék az örömszerzés örömét.  

Mindemellett fontosnak tartottuk a hazai kistermelők támogatását is ebben a nehéz helyzetben, ezért a szalagot, a közös egyenmaszkot magyar termelőktől vásároltuk meg.

Más volt ez az ünnepség, de épp ettől volt különleges, meghitt és családias, mint amilyen a mi kis gimnáziumunk is.  Szűk körben ugyan, de együtt voltunk. A végzős diákok megkapták a piros-kék szalagot és hozzá, mint rendkívüli ajándékot, egy saját készítésű RPG-s karkötőt.

Az ünnepélyes szalagtűzést követően az ünnepelteket svédasztalos fogadás várta újabb meglepetés ajándékokkal. A tizenegyedikes diákok lelkesen fényképézkedtek is, mindegyikük kitett magáért.  Mint szervező tanárok nagyon büszkék vagyunk az osztályainkra.

Mindnyájan úgy érezhettük, hogy ez az ünnepség méltó volt iskolánk hagyományaihoz, bár nem volt fehér ruha sem bál, sem pedig after party, a szalagtűző ceremóniával mégis valami új utat mutattunk a jövőt illetően.

Bőtiné Izsó Ágnes és Dóka-Damu Éva Kata a 11. évfolyam  osztályfőnökei