Pécel város hivatalos honlapja. Az oldal tartalma feltöltés alatt.

8.6 C° Pécel 2021. március 4. csütörtök
2021 február 22.

Kitüntetett péceli operaénekes


A 2020-as év Junior Prima Díját magyar zene-művészet kategóriában egyetlen énekesként Fürjes Anna Csenge, a Magyar Állami Operaház magánénekese kapta. Beszélgetésünk során szó esik a fiatal művész péceli indíttatásáról is.

Furjes Anna

– Anna, nagyon fiatalon kapta meg ezt a rangos szakmai elismerést, hiszen csupán 25 éves. Volt kitől örökölni a zenei tehetséget?

– Családomban senki sem zenész, nem mondható, hogy az anyatejjel szívtam magamba a zene iránti vonzalmat. Szüleim beírattak a Zeneiskolába, ahol először zongorázni tanultam. Énekelni 11 évesen kezdtem Bota Henriette irányításával. Hálás vagyok neki, mert őáltala szerettem meg az éneklést.

– Akkoriban hallhatta a péceli közönség is.

– Igen, a Zeneiskolában rendszeresen szerveztek koncerteket, de több városi rendezvényen is szerepeltem a Zeneiskola ének tanszakának növendékeivel együtt. Akkor még főleg musical részleteket énekeltem.

– Hogyan alakultak az iskolás évek?

– Az általános iskola alsó tagozatát a Petőfi iskolában végeztem, majd átmentem a 17. kerületbe egy ének-zene tagozatos iskolába. Onnan a Bartók Konziba jelentkeztem. Sokat köszönhetek Szilágyiné Szalai Zsuzsának, aki felkészített a felvételire, és azóta is figyelemmel kíséri pályámat.

– Úgy tudom, a középiskolás évek alatt nehéz döntést kellett hoznia.

– Legkedvesebb tanárom nyugdíjba ment, és nem tudtam megbarátkozni az utódjával. Nagyon fontos, hogy a főtárgyat olyan ember tanítsa, akivel jó az összhang. Ilyen tanárt legközelebb Szombathelyen találtam, így az utolsó 3 évet ott végeztem. Ez a váltás nem volt könnyű, de a jó tanár megérte a sok utazást, és az ezzel járó fáradságot.

– Ez is mutatja, hogy a sikerhez vezető út áldozatokkal jár. Az egyetemi évek mennyire voltak megerőltetőek?

– Mondhatom, a Zeneakadémia 5 éve feszített tempóban telt. A minden napos tanulás mellett próbákra jártam, mert a felsőbb évfolyamosok bevettek a vizsgaelőadásaikra, és emellett az Operaház is kínált nekem szerepeket. Hogy az egyetem végzése közben színházi szerepet kapjon valaki, ez nem mondható gyakorinak, megtiszteltetésnek vettem a felkéréseket. Bár fárasztó volt ez az időszak, de nagy lehetőség is egyben.

– Milyen lehetőségeket lát arra, hogy minél szélesebb körben népszerűbbé váljon az opera műfaja? Ön mit tud tenni ennek érdekében?

– Néhány ismerősöm először kizárólag miattam jött el egy-egy előadásra, viszont közben elkezdték megkedvelni az operát, ez nagy öröm számomra. Ezenkívül, nagyon szeretek a gyermekek számára szervezett zenei programokon közreműködni. A Zeneakadémián rendszeresen tartanak játékos, interaktív foglalkozásokat, melyek jó példák arra, hogyan lehet megszerettetni az opera világát a fiatalokkal. Egyébként én nem gondolom azt, hogy nem népszerű műfaj az opera. Például, amióta a vírushelyzet tart, rengeteg online előadást szervez az Operaház, és ezeknek a nézettsége mindig tízezres nagyságrendű.

– Milyen szerepeket tudhat maga mögött?

– Éppen egy éve, tavaly februárban az Erkel Színházban Ponchielli Gioconda című operájának egyik főszerepében, Lauraként debütáltam. Részt vettem az Operaház nyárvégi Carmen-turnéján, ahol Mercédes szerepét énekeltem. Szerepeltem az Eiffel Műhelyházban bemutatott Tóték című darabban. A járványhelyzet miatt megtorpant ez a sikersorozat, de bízom benne, hogy hamarosan újra közönség elé állhatok.

– Mit érez a színpadon? Le lehet ezt írni?

– Egy varázslat, amit átélek a színpadon, miközben a tőlem telhető maximumot átadom a hallgatóságnak. Hatalmas bizalom, hogy ott állhatok, és ezt a bizalmat szolgálni kell. Szerencsésnek tartom magam, és hiszem, hogy ez a pálya sok örömöt tartogat számomra.

– További sok sikert kívánok, és remélem, lesz alkalom arra, hogy a péceliek itt, helyben is megismerhessék.

L.Á.