„A zenéléshez le kell lassulni” - Interjú a Péceli Alapfokú Művészeti Iskola új igazgatójával
A Péceli Alapfokú Művészeti Iskolának 2024 augusztusa óta új igazgatója van. Kovács Ernőnét Pribay Valéria váltotta ebben a pozícióban. Az új igazgatót zenei pályájáról, a zenetanítás nehézségeiről és terveiről kérdeztük.
– Mesélne kicsit a zenei előéletéről? Milyen út vezetett az igazgatói pozícióig?
– Ötéves koromban kezdtem ismerkedni a zenével, a cselló mellett azóta több más hangszeren is játszom, számos zenekarral léptem már fel pályám során. Jelenleg a FreestyleChamber Orchestra és a Musica Historica tagja vagyok. Dolgoztam a Duna Művészegyüttessel, három táncelőadásban is közreműködtem zeneszerzőként és zenészként, majd egy rövid külföldi kitérőt tettem egy óceánjárón. Ezen kívül több könnyűzenei projektben is részt vettem, például felléptem és lemezt is készítettem a Török Ádám és a Minivel, valamint turnéztam 2018-ban a Kiscsillag és a Kispál és a Borz zenekarral. A klasszikus zenétől a jazzig sokféle stílusban kipróbáltam magam. Természetesen mindvégig tanítottam is, csellót és szolfézst. Az igazgatói pozíció felé vezető utat segítette egy vezetőképző kurzus, de az iskola korábbi igazgatójától, Kovács Ernőné Gabitól is sok segítséget kaptam és kapok.
– Mi motiválta arra, hogy megpályázza az igazgatói pozíciót?
– Mindig is szerettem a kihívásokat és az igazgatói feladatkör lehetőséget ad arra, hogy még többet tegyek az iskoláért. A tantestület csodálatos, és én szeretném megadni nekik azt a védőernyőt, amire az adminisztratív terhek mellett szükségük van. Kint kell hagyni minden mást, a tanórákon a világ legjobb emberének kell lenni.
– Mik a legfontosabb céljai igazgatóként?
– Szeretném, ha minden diák megtanulna jól játszani a hangszerén és közben megtapasztalná a zene örömét. Nem az a cél, hogy mindenkiből profi zenész legyen, hanem hogy felnőttként a hobbijukká válhasson a zene. Ugyanakkor szeretném, ha az alapvizsgának valóban meglenne az értéke, ami mögött tényleges tudás van. Jelenleg nagy a lemorzsolódás, többen gondolják meg magukat időközben és hagyják ott a művészeti iskolát. Azt szeretném, hogy minél több olyan diákunk legyen, aki elkötelezett a tanulás mellett és ebbe energiát is fektet. Erről az a véleményem, hogy a tanár az órán kinyit egy kincsesládát, és ha a gyerek hozott magával kosarat, akkor értékes kincsekkel pakolhatja tele, de ha nem él ezzel a lehetőséggel, akkor üres kézzel távozik.
– Milyen nehézségekkel szembesül manapság az, aki zenét oktat?
– A legnagyobb kihívás a figyelem lekötése. A gyerekek a folyamatos jutalmazásra és a gyors eredményekre vannak ráhangolva az őket körülvevő okoseszközök világában. A zenéléshez viszont le kell lassulni, türelemre és kitartásra tanít. Nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy ez az út hosszú távon hasznos lehet a személyiségük fejlődése szempontjából, de azt látni kell, hogy a zenetanulással agyunk más, új részeit mozgatjuk, aminek később akár egy másik pályán is hasznát veszik a gyerekek.
– Milyen innovatív oktatási módszerek vannak a zenében, hogy lehet még közelebb hozni a gyerekekhez a zenét?
– Számos országban inspirálják a gyermekeket jó hangszerek sokaságával, jól felszerelt stúdióval, ahol felvételeket készíthetnek, együtt zenélhetnek. Ez befektetést igényel. Azok a hangszerek, alkalmazások, melyeken például fény jelzi, hogy melyik billentyűt kell leütni stb. inkább játékszerek. Összességében én a személyes tanár-diák kapcsolatban hiszek. A zeneoktatásban vannak évszázados bevált módszereink, ezek alkalmazását tartom inkább célravezetőnek.
– Az iskola bejárata az elmúlt években kicsit megújult, kicserélték a nyílászárókat. Vannak tervek az épület felújítására, milyen fejlesztésekre lenne igény?
– Így van, a tankerület segítségével történt az előtér felújítása 2018-ban, a padlásablakokat ősszel cserélték, de sok még a teendő. Jó lenne hosszú távon hasznosítani a padlásteret is. Szeretném, ha egy kisebb zenei könyvtárat is ki tudnánk alakítani az épületben. A pince dohosodik, jól jönne még egy-két terem és a díszteremben lévő zongora is megérett a cserére.
– Rendszerint zeneiskolaként hivatkozunk Pécelen az iskolára, pedig nem csak zenei képzést nyújt a művészeti iskola.
– Valóban, iskolánkban képzőművészeti tanszak is működik már több mint egy évtizede - a magam részéről mindig művészeti iskolaként hivatkozom rá. Diákjaink sikerrel szerepelnek az országos versenyeken. A grafika és festészet mellett kézműves tanulmányokat is folytatnak.
– A város kulturális életében már most is jelentős szerepet vállalnak, milyen módokon próbálják elérni a helyi lakosokat?
– Van Facebook-oldalunk és honlapunk, de az épület elé hirdetőtáblákat is kihelyeztünk. Mindenkit szeretettel várunk városi programjainkon vagy az úgynevezett Matricás koncerteken, tanszaki és tanári koncerteken.
ESz