Akadálymentes Címlap   FŐOLDAL   
Elszállított gépjárművek
KEHOP Pályázati közlemények
Legfrissebb hírek, programok
Első kézből...

... ahogyan Szöllősi Ferenc polgármester gondolja, látja, érzi...

Interjúk, beszédek, írások

Pécel Városa a Facebookon

Új Széchenyi Terv

 Pécel szennyvíz tisztításának hosszú távú megoldása címet viselő európai uniós támogatású projektről hírek, információk
(KEOP-1.2.0/ 09-11-2011-0028)

 


Pécel Város Önkormányzat szervezetfejlesztése a lakosságot érintő szolgáltatás racionalizálása érdekében

(ÁROP-3.A.2-2013-2013-0005)

ÁROP-3.A.2-2013-2013-0005 sajtóközlemény

Fogyasztóvédelmi panasziroda és tanácsadó szolgálat Pest megyében

Hibás terméket vásárolt? Nem felel meg a szolgáltatás? Amennyiben magánszemélyként, mikro-, kis- és középvállalkozásként, civil szervezetként, társasházként nem tudja rendezni fogyasztói jogvitáját egy vállalkozással, vegye igénybe a Pest Megyei Békéltető Testület segítségét. Az eljárás egyszerű, gyors és ingyenes.

Ide kattintva léphet a panaszorida és tanácsadó szolgálat oldalára

Szűcs Lajos országgyűlési képviselő
Ki olvas minket?
We have 130 guests online

A honlap fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósuló ÁROP-3.A.1/A-2008-0052 Pécel Város Polgármesteri Hivatala szervezetfejlesztése projekt keretében történik.

Honlaptérkép

Kapcsolat a webmesterhez

Az összefogás és az egység szükségességét hangsúlyozta ünnepi beszédében Szöllősi Ferenc polgármester

There are no translations available.

alt

Szöllősi Ferenc polgármester ünnepi beszédét mondja augusztus 20-án a kastélykertben

Pécel Szent István-napi ünnepén Szöllősi Ferenc polgármester mondott ünnepi beszédet. A következőkben ezt olvashatják.

Tűz Tamás:
Szent István király
 
Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.
 
Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.
 
Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.
 
Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!
 
Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk általa,
mert ő volt a te választott edényed,
apostolod; híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár;
kire be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!
 
 
 
 
Tisztelt Egyházi Vezetők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  
 
Pécel Város Képviselő-testülete nevében nagy szeretettel köszöntöm Önöket!
 
Ismét találkoztunk, hogy magyarország legnagyobb nemzeti ünnepén megemlékezzünk államalapító Szent Istvánról, arról az emberről, aki hitével és meggyőződésével megalkotta azt a helyet, amelyet ma hazánknak nevezhetünk.  
Meggyőződésem, hogy itt az ideje elgondolkozni azon, hogy milyen eszmeiséget hagyott ránk Szent István. Hagyott ránk egy hazát, mely rágondolva melengeti szívünket.
Évszázadok történelmi viharai megtépázták, szétzilálták ugyan, de mégis, van egy hely a világban, ahol otthon érezhetjük magunkat. Sajnos a haza, a szülőfőld fogalma egyre inkább átértékelőni látszik. Ma magyarok százezrei egyfajta internacionalista jövőkép szerint éli életét. Sokakat a megélhetés lehetősége, egy minőségibb élet reménye arra sarkall, hogy külhonban próbáljon szerencsét. Tanult, tehetséges honfitársaink tömege hagyja el hazánkat. Pedig az értékes emberek megtartása államunk felelős vezetőinek mindenkori kötelessége kell, hogy legyen.
Az államalapítás idején egy maroknyi nemzetség talált hazát magának, és a történelmi viharok és csapások ellenére megőrizték e földet Az Ő áldozatuk megcsúfolása lenne, ha nem vigyáznánk rá, nem ápolnánk hagyományait. Büszkének kell lennünk azokra a történelmi nagyságokra, akik itt éltek országunkban, akik mindig képesek voltak önös érdekeiken felülemelkedve a magyarság szolgálatába állítani erejüket, tehetségüket.
Ma is élnek közöttünk nagyszerű emberek, most is tennének nagyszerű tetteket, ha a korszellem nem másra buzdítaná a népet. Csak egy példa: rossz ugyan, de sajnos jellemző korunk szemléletére. Egy statisztikai adat. Csak ebben az esztendőben 50 ezernél is több feljelentés érkezett a nemzeti adóhatósághoz. Szomszéd a szomszédját, barát a barátját, vállalkozó, vállalkozótársát jelentette fel, nevét nem vállalva. Mintha visszatérni látszanának a rettegett ávós idők. Akkor politikailag tették tönkre az emberek százezreit, ma gazdaságilag teszik meg ugyanezt. Ismerik a mondást, magyar sajátosság: dögöljön meg a szomszéd tehene is!
Ma, amikor az erkölcsöt, a hitet ünnepeljük, feltehetjük magunknak a kérdést: Szent István király ezt hagyta ránk? Ilyen hazát álmodott meg? Ha abban a korban hasonló emberek vették volna őt körül, lenne most hazánk?  Nem, hölgyeim és uraim! Nem lenne! Nyom nélkül eltűntünk volna a történelem süllyesztőjében. István király Felismerte a közösség fontosságát, feladta egyéni ambícióit, életét alárendelte a köz érdekének. Mert őt a hit vezérelte. Ez az igazi példa, ez a követendő.
 
Történelem órákon tanítani próbálták nekünk, és tanítani próbálják gyermekeinknek, hogy mit jelent a történelmi emlékezet, mit jelent a haza, a nemzet fogalma. Pedig egyszerű: A haza ahol jó élni, a haza, amit otthonomnak érzek. A haza az a hely, amit ha kell az életem árán is megvédek. De nem csak nekünk kell tenni hazánkért! A hazának is van velünk szemben kötelezettsége. Ezen kötelezettségek teljesítése a mindenkori politikai elit feladata. Nemzeti létérzésünk biztosítása.
A nemzeti lét abban nyilvánul meg, hogy vannak olyan kortól, nemtől, társadalmi helyzettől, hitvallástól független értékek, melyek az egész magyarságé. Ezek az értékek közösek, és csak a mieink. Ilyen nemzeti értékünk a Szent István-i örökség is.
A mai nap Szent István király ünnepe, az államalapítás ünnepe, az új kenyér és az Alkotmány ünnepe. Augusztus 20. számunkra azt jelenti, hogy volt a történelmükben egy olyan ember, aki meglátta a nagyszerűségét és szükségszerűségét az államalapításnak. Elérte, hogy a honfoglaló nemzetségek közös akarattal egységet és hazát teremtsenek. Új hazát és hitet kaptak.
Arra azonban nincs garancia, hogy meg tudjuk őrizni történelmünket, kultúránkat, nyelvünket, hagyományainkat. Csak akkor leszünk képesek erre, ha megvan bennünk ennek az igénye, ha rendelkezünk azzal a közös hittel, akarattal, amely elegendő erőt ad nekünk ehhez a kemény munkához. Mert kétségük ne legyen, ez egy kemény munka. Szinte az egész világ arra törekszik, hogy a nemzetek valami elképzelt sablon szerinti megnevezhetetlen egységbe integrálódjanak. Látjuk magunk körül a világban ennek nyomait, és az ez elleni békés, vagy kevésbé békés küzdelmeket. És itt van mindannyiunk felelőssége, hogy magunkban és utódainkban a megőrzésnek, a továbbadásnak az igényét tápláljuk, és erősítsük.  
A mai ünnep üzenete számunkra elsősorban kötelezettséget jelent. Nemes kötelezettséget arra, hogy hűek legyünk hazánkhoz és magyarságunkhoz. Hogy úgy éljünk és dolgozzunk, hogy arra eleink és utódaink is büszkék lehessenek.
Ma csak összefogással tudjuk saját és gyermekeink jövőjét jobbá tenni. Mert most újra olyan korszakot írunk, amikor előtérbe kerül az egymással szembeni türelem és az együttműködés szükségessége. Ehhez azonban az kell, hogy figyeljünk egymásra, örüljünk mások sikereinek, és segítsük őket gondjaik megoldásában. Tudjuk, hogy mit akarunk, és nem szabad hagynunk, hogy a nehézségek eltántorítsanak bennünket céljainktól.
Mert meg tudjuk-e változtatni  környezetünket, ha bezárkózunk? Változtathatunk-e akkor, ha türelmetlenek vagyunk önmagunkkal és embertársainkkal szemben?
István király a fiához intézett intelmekben olyan értékek követésére hívja fel figyelmét, mint irgalmasság, tolerancia, vagy éppen az együttműködés. Tudom, hogy mindezeket könnyű kimondani, de sokszor nehéz megvalósítani. Mert a napok mennek, a gondok torlódnak, az emberek egyre inkább bezárkóznak, feszültebbek, türelmetlenebbek. A világ érezhetően egyre rosszabb lesz.
Nagyon fontos, hogy  három  értéket birtokoljunk, és továbbadjunk utódainknak: 1. a hitet. Higyjünk Istenben, higyjünk önmagunkban. 2. A reményt, reménykedjünk egy szebb élhetőbb világb eljövetelében. 3. A szeretetet, mely képes megváltoztatni a világot, amely segít átvészelni a nehéz időszakokat, és értelmet ad az életnek.
Mindenkinek megvan a helye a hazában. Mindenki hozzá tud tenni a maga kicsiségében és nagyságában ahhoz a nagy egészhez, ami a közös hazában a közös jövőt építését szolgálja. Mert nemcsak a grandiózus tettekről kell beszélni. Nem csak azok számítanak.  A látszólag kis tettek, a látszólag kis eredmények összeadódnak, és így válnak egy korszak meghatározó jellemzőjévé, követendő példájává.  
Nézzünk csak körbe szűkebb kis hazánkban, és megláthatjuk, ahol az emberek tenni akarnak, ott igenis tudnak tenni.
Számomra talán ez Szent István király legerősebb üzenete.
Az összefogás és az egység.
Mindezért engedjék meg, hogy erőt és hitet kívánjak magunknak ahhoz, hogy tudjunk tenni önmagunkért, családunkért, a mi péceli közösségünkért, hazánkért.
 
Köszönöm, hogy Önökkel ünnepelhetek!  
 
Képek az ünnepségről
 
alt alt
Schirilla György futófenomén a vállalkozó kedvű péceliekkel – bölcsődei dolgozóval, maratonistával, alpolgármesterrel –  a himnusz eléneklése után,  nagy taps kíséretében, társaival együtt, futva érkezett az ünnepségre. Schirilla rövid köszöntőjében Szent István példája nyomán egymás, a sport és Pécel szeretettére kérte az ünneplőket.
Az ünnepség alkalmából kitüntetésekeket is adományozott a város képviselő-testülete, amelyeket a polgármester nyújtott át. Pécel Díszpolgára: Tariska Zoltán nyugalmazott református lelkész, Posztumusz Díszpolgár: Zalatnay Ernőné. (A kitüntetést férhe vette át). Pécelért díjat kapott:  Heltai Miklós, Ivánkovicsné Polmüller Brigitta és Vasvári Gábor. Felvételünkön: Heltai Miklós, Zalatnay Ernőné férje, Zalatnay Ernő, Vasvári Gábor, Szöllősi Attila, Ivánkovicsné Polmüller Brigitta, Tariska Zoltán.
alt alt
Bálint Józsefné Gyöngyi evangélikus gyülekezeti munkatárs áldását mondja az új kenyér tiszteletére
Szöllősi Ferenc polgármester megszegi a megáldott, új kenyeret

 

Sikér-központú élet
 
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, … nem ül a csúfolódók székére… Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, nem hervad el a lombja, minden sikerül, amit tesz:” (1. Zsoltár)
A sikeres élethez vezető útnak komoly irodalma van. – Hogyan érjek el sikereket a hivatásomban, miközben sikeres szülő vagyok, aki „jól sikerült” gyermekeket bocsáthat útjára? – ez a nagy kérdőjel ott görbül sokunkban.
A sikerek meghatározóak: városunk, nemzetünk eredményei hozzájárulnak személyes közérzetünkhöz is. Bár manapság nem divatos érzés az öröm, ott mélyen – a cinikus, odamondós közhangulat ellenére is – örülünk a sikereknek.
„A siker titka a sikér” – olvastam egy gasztroblogon. Vannak ugyan lisztjavító szerek, amelyek segítenek gyorsan és olcsón tűrhető kinézetű kenyereket produkálni, de a siker titka mégis a jó öreg sikér, amely a jó minőségű gabonaszemek ismertetőjele. Ez a fehérjekombináció gondoskodik a tészta nyújthatóságáról, rugalmasságáról, tartósságáról.
Jó dolog, ha pékeink ügyelnek a kenyérliszt sikértartalmára, de mi közünk nekünk most itt ehhez? Csupán annyi, hogy a mi életünk minőségére is igaz: a siker titka a sikér.
Jézus Krisztusra ritkán gondolunk úgy, mint gabonamagra. Sem a jászolban, sem a vidéket járva és tanítva, sem a kereszten nem emlékeztet minket búzaszemre, holott ez volt a legfőbb küldetése. Isten elvetette közénk. Felnőtt köztünk, mint egyetlen tökéletes lény. Az emberi irigység malomkövei közt pedig megőröltetett. Azóta, ahogy keresztyének milliárdjai hiszik és tapasztalják, köztünk van és kínálja önmagát.
Tömegek igyekeznek életminőségükön javítani azzal, hogy „lisztjavító szerekhez”, gyors sikert ígérő módszerekhez, ezoterikus, önfejlesztő, olykor egyenesen okkult praktikákhoz folyamodnak. De minek a mesterséges, ártalmas adalék, ha létezik a sikér? Miért is barkácsolnánk mi a saját életünket, ha megbízhatjuk és kérhetjük Jézust: járja át, érlelje, gyógyítsa az életünket? Igaz, ennek ára van: idő-figyelem-engedelmesség. Nélküle az életünk olcsó kenyér:
néha túlkelt, vagyis lobbanékony; levegős, vagyis sok az üresjárat benne;
morzsálódós, vagyis szétszórt, erőit elaprózó; keletlen, vagyis végképp infantilis, felületes élet.
A jézusi szakértelem ezzel szemben rugalmassá, mégsem megalkuvóvá; nyújthatóvá, mégsem elvtelenné; tartalmassá, de nem tudálékossá formál.
Eközben egyre inkább rájövünk: nem Jézus az adalék a mi életünkben. Mi lehetünk apró, engedelmes részecskéi az ő világformáló tervének.
Isten már megáldott minket Jézussal a történelem során. Áldjon meg most minket a vele való kapcsolattal, hogy ott legyünk, ahol lennünk kell és azt tegyük, ami egyéni, speciális rendeltetésünk. Ez az igazi siker.
 
Bálintné Gyöngyi
evangélikus gyülekezeti munkatárs
 

 

 

 

Last Updated (Wednesday, 21 August 2013 18:16)